Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Black Molly (Poecilia sphenops )

Ár:
0 Ft (0 Ft + ÁFA)
Átlagos értékelés: Nem értékelt

Black Molly (Poecilia sphenops )

LATIN NÉV

Poecilia sphenops

CSALÁD

Poeciliidae

MÉRET

5-10 cm

°C

24-28 °C

°pH

6-8 pH

°Nk

10-25 Nk

HELYIGÉNY

80 liter

VISELKEDÉS

békés

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

felső

ÉLETTARTAM (év)

3-5 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen
Elérhetőség: Előrendelhető
Szállítási díj: 1.290 Ft
Menny.:db

Ingyenes szállítás 10.000 Ft feletti rendelés esetén

Ingyenes szállítás 10.000 Ft feletti rendelés esetén

Leírás

Külalak és jellegzetességek leírása

Mexikótól Kolumbiáig édes- és brakkvizekben élő, nem magas hátúszójú faj. 1909-ben került először Európába. Vad törzsalakjaiban már nem, csak nemesített szín- és formaváltozataiban tenyésztik. A kecses, nyúlánk, oldalt csak kevéssé lapított testű hal hímjei 5-7, nőstényei 7-10 cm hosszúak. Orrcsúcsa kihegyesedő.

Színezete a természetben is felettébb változó. A hím felül sötét kékesszürke vagy olajbarna alapszínű. Olajzöld vagy kékes alapú oldalain számtalan kékesen vagy zöldesen irizáló, ezüstös foltocska csillog. Ráeső fényben az egész test halvány ibolyaszínben ragyog A hastájék világos, finoman kékes vagy rózsás árnyalatú. Áttetsző hátúszóját számos sötét foltocska tarkítja. Farokúszójának tövénél pompás ultramarinkék, majd narancsszínű keresztszalag és fekete szegély húzódik. A nőstény hátúszója valamivel a farok alatti úszó előtt ered; oldalai egészükben inkább ibolyáskékek, rozsdapiros foltsorokkal; farokúszójáról viszont a narancsszínű szalag hiányzik.

A vadon élő természetes változatok közül az Egyesült Államokban a húszas-harmincas években széles körben tenyésztették s nemsokára hozzánk is eljutott. Ez a Yucatán-félszigetről származó helyi alak a szabadságra utaló angol nevét farokúszójának a francia trikolorra emlékeztető színpásztáiról kapta. Természetes élőhelyein nem ritkák a fekete foltos és a fekete színváltozatai sem, amelyekből Németországban már a harmincas években kitenyésztették az egész testfelületre kiterjedő bársonyos-fekete színt tisztán örökítő black mollykat. E tiszta tenyészváltozatok egyedei azonban a természetes változatoknál hőigényesebb és kényesebb állatok. Az ötvenes évek végén jelentek meg a black mollik lírafarkú tenyészváltozatai. Kevésbé keresettek nálunk a jukatáni fogasponty ezüst feketefoltos tenyésztörzsei, de az Eger-patak strandfürdő melletti szakaszán kivadultan tenyésznek ilyenek.

Tartása és tenyésztése

Békés, eleven természetű, mindenevő, hőigényes faj, amely a többi mollihoz hasonlóan változatos, jó minőségű kosztján belül friss növényi táplálékot (elsősorban zöldalgát) igényel. A fekete változatok a hőingadozásra és az alacsonyabb hőmérsékletre különösen kényesek; akváriumvizük hőmérséklete 24°C alá ne csökkenjen. A medencei víztér hőkiegyenlítése és a változatok nagyobb oxigénigénye miatt vizüket úgy szellőztessük, hogy a porlasztót a függőlegesen rögzített elektromos fűtőtest mellé helyezzük. Az elfektetett vagy ferdén függesztett fűtőtestekre ugyanis e hőkedvelő halak többnyire ráhasalnak. Így elpetyhüdve még érzékenyebbé válnak, könnyen megfáznak, amit testük egy helyben való himbálásával jeleznek. Kedvelik a napsütést és a dús akváriumi növényzetet. Ijedősek, ezért tartózkodjunk medencéjük hirtelen megközelítésétől, és gyakori kihalászásuktól. Ha egy-egy társukat kihalásztuk, a medencében maradt állatok is sokáig stresszállapotba kerülnek. Törékeny faj, óvatosan kezeljük, hogy ne ijedezzen! Hasonló igényű halakkal történő társítása problémamentes, társas akváriumban is jól tartható. Vizüket enyhén sózhatjuk jódmentes konyhasóval.

A régóta akváriumban tartott- és tenyésztett törzsek már ellenállóbbakká váltak, így egy fokkal könnyebb tartásuk, nem kell félni annyira kényességüktől. Ettől függetlenül persze odafigyelést igényelnek. A fekete mollyk gyakran fertőződhetnek darakórral.

Az ivadékszám tenyésztörzsenként és a szülők kora és tápláltsága szerint is jelentős mértékben változó. A fekete párok utódai között mindig akad nem teljesen fekete ivadék is. Fejlődésük folyamán azonban még gazdagodnak fekete pigmentekben. Nálunk jelenleg e faj fekete tenyészváltozatai a legelterjedtebbek, annak ellenére, hogy hő- és táplálékigényesek, de a magas hátúszójú és nagy testű fajoknál kisebb medencével is beérik.

Sajnos mára a három ismertebb molly-faj keresztezékei nem feltétlenül azonosíthatóak be faji pontossággal, mivel a P. sphenops és P. latipinna már annyiszor lett egybeívatva, és a basztardok továbbtenyésztve, hogy már csak a visszütés jellegéből azonosíthatunk bármit is… Ennek tetjében feltételzehető, hogy a P. velifera is benne van már génállományukban, ezért sajnos manapság már csak “mollykról” beszélhetünk, esetleg még erősebb, vagy vadonfogott velifériákról.

Poecilia sphenops - Jucatáni fogasponty elterjedési területe (Map)

Mexikótól Kolumbiáig édes- és brakkvizekben él.

Elterjedési területe - térkép (map)

Forrás Akvarista lexikon

Egyéb elnevezések

black molly

syn: Poecilia sphenops, Mollienisia sphenops, Poecilia thermalis, Gambusia modesta, Gambusia plumbea, Poecilia chisoyensis, Poecilia dovii, Poecilia spilurus, Platypoecilus mentalis, Poecilia boucardii, Poecilia vandepolli arubensis, Platypoecilus nelsoni, Platypoecilus tropicus, Poecilia tenuis, Poecilia spilonota, Poecilia caudata, Mollienesia sphenops macrura, Mollienesia macrura, Mollienesia sphenops vantynei, Mollienesia vantynei, Mollienesia sphenops altissima, Mollienesia altissima, Mollienesia sphenops pallida, Mollienesia pallida, Lembesseia parvianalis, Poecilia vetiprovidentiae.

Eng: Black mollie, Black Molly, Liberty mollie, Mexican molly.

Egyéb köznevei: Živorodka ostrotlamá, Almindelig molly, Molly, Molli, Spitzmaulkärpfling, Wildmolly, Machuri, Molinezja ostrousta, Chernaya mollineziya, Živorodka ostropyská, Topote mexicano.

Leírás és Paraméterek

Külalak és jellegzetességek leírása

Mexikótól Kolumbiáig édes- és brakkvizekben élő, nem magas hátúszójú faj. 1909-ben került először Európába. Vad törzsalakjaiban már nem, csak nemesített szín- és formaváltozataiban tenyésztik. A kecses, nyúlánk, oldalt csak kevéssé lapított testű hal hímjei 5-7, nőstényei 7-10 cm hosszúak. Orrcsúcsa kihegyesedő.

Színezete a természetben is felettébb változó. A hím felül sötét kékesszürke vagy olajbarna alapszínű. Olajzöld vagy kékes alapú oldalain számtalan kékesen vagy zöldesen irizáló, ezüstös foltocska csillog. Ráeső fényben az egész test halvány ibolyaszínben ragyog A hastájék világos, finoman kékes vagy rózsás árnyalatú. Áttetsző hátúszóját számos sötét foltocska tarkítja. Farokúszójának tövénél pompás ultramarinkék, majd narancsszínű keresztszalag és fekete szegély húzódik. A nőstény hátúszója valamivel a farok alatti úszó előtt ered; oldalai egészükben inkább ibolyáskékek, rozsdapiros foltsorokkal; farokúszójáról viszont a narancsszínű szalag hiányzik.

A vadon élő természetes változatok közül az Egyesült Államokban a húszas-harmincas években széles körben tenyésztették s nemsokára hozzánk is eljutott. Ez a Yucatán-félszigetről származó helyi alak a szabadságra utaló angol nevét farokúszójának a francia trikolorra emlékeztető színpásztáiról kapta. Természetes élőhelyein nem ritkák a fekete foltos és a fekete színváltozatai sem, amelyekből Németországban már a harmincas években kitenyésztették az egész testfelületre kiterjedő bársonyos-fekete színt tisztán örökítő black mollykat. E tiszta tenyészváltozatok egyedei azonban a természetes változatoknál hőigényesebb és kényesebb állatok. Az ötvenes évek végén jelentek meg a black mollik lírafarkú tenyészváltozatai. Kevésbé keresettek nálunk a jukatáni fogasponty ezüst feketefoltos tenyésztörzsei, de az Eger-patak strandfürdő melletti szakaszán kivadultan tenyésznek ilyenek.

Tartása és tenyésztése

Békés, eleven természetű, mindenevő, hőigényes faj, amely a többi mollihoz hasonlóan változatos, jó minőségű kosztján belül friss növényi táplálékot (elsősorban zöldalgát) igényel. A fekete változatok a hőingadozásra és az alacsonyabb hőmérsékletre különösen kényesek; akváriumvizük hőmérséklete 24°C alá ne csökkenjen. A medencei víztér hőkiegyenlítése és a változatok nagyobb oxigénigénye miatt vizüket úgy szellőztessük, hogy a porlasztót a függőlegesen rögzített elektromos fűtőtest mellé helyezzük. Az elfektetett vagy ferdén függesztett fűtőtestekre ugyanis e hőkedvelő halak többnyire ráhasalnak. Így elpetyhüdve még érzékenyebbé válnak, könnyen megfáznak, amit testük egy helyben való himbálásával jeleznek. Kedvelik a napsütést és a dús akváriumi növényzetet. Ijedősek, ezért tartózkodjunk medencéjük hirtelen megközelítésétől, és gyakori kihalászásuktól. Ha egy-egy társukat kihalásztuk, a medencében maradt állatok is sokáig stresszállapotba kerülnek. Törékeny faj, óvatosan kezeljük, hogy ne ijedezzen! Hasonló igényű halakkal történő társítása problémamentes, társas akváriumban is jól tartható. Vizüket enyhén sózhatjuk jódmentes konyhasóval.

A régóta akváriumban tartott- és tenyésztett törzsek már ellenállóbbakká váltak, így egy fokkal könnyebb tartásuk, nem kell félni annyira kényességüktől. Ettől függetlenül persze odafigyelést igényelnek. A fekete mollyk gyakran fertőződhetnek darakórral.

Az ivadékszám tenyésztörzsenként és a szülők kora és tápláltsága szerint is jelentős mértékben változó. A fekete párok utódai között mindig akad nem teljesen fekete ivadék is. Fejlődésük folyamán azonban még gazdagodnak fekete pigmentekben. Nálunk jelenleg e faj fekete tenyészváltozatai a legelterjedtebbek, annak ellenére, hogy hő- és táplálékigényesek, de a magas hátúszójú és nagy testű fajoknál kisebb medencével is beérik.

Sajnos mára a három ismertebb molly-faj keresztezékei nem feltétlenül azonosíthatóak be faji pontossággal, mivel a P. sphenops és P. latipinna már annyiszor lett egybeívatva, és a basztardok továbbtenyésztve, hogy már csak a visszütés jellegéből azonosíthatunk bármit is… Ennek tetjében feltételzehető, hogy a P. velifera is benne van már génállományukban, ezért sajnos manapság már csak “mollykról” beszélhetünk, esetleg még erősebb, vagy vadonfogott velifériákról.

Poecilia sphenops - Jucatáni fogasponty elterjedési területe (Map)

Mexikótól Kolumbiáig édes- és brakkvizekben él.

Elterjedési területe - térkép (map)

Forrás Akvarista lexikon

Egyéb elnevezések

black molly

syn: Poecilia sphenops, Mollienisia sphenops, Poecilia thermalis, Gambusia modesta, Gambusia plumbea, Poecilia chisoyensis, Poecilia dovii, Poecilia spilurus, Platypoecilus mentalis, Poecilia boucardii, Poecilia vandepolli arubensis, Platypoecilus nelsoni, Platypoecilus tropicus, Poecilia tenuis, Poecilia spilonota, Poecilia caudata, Mollienesia sphenops macrura, Mollienesia macrura, Mollienesia sphenops vantynei, Mollienesia vantynei, Mollienesia sphenops altissima, Mollienesia altissima, Mollienesia sphenops pallida, Mollienesia pallida, Lembesseia parvianalis, Poecilia vetiprovidentiae.

Eng: Black mollie, Black Molly, Liberty mollie, Mexican molly.

Egyéb köznevei: Živorodka ostrotlamá, Almindelig molly, Molly, Molli, Spitzmaulkärpfling, Wildmolly, Machuri, Molinezja ostrousta, Chernaya mollineziya, Živorodka ostropyská, Topote mexicano.

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írja meg véleményét!

Keresés